„Régi, bécsi, agyonjátszott, kilométer-hosszú Hammerklavier állt a vászon alatt, azt verte Kanina kisasszony, a zongorista” – emlékezik vissza gyermekkora varázslatos keszthelyi mozijára a festő Bernáth Aurél. A kisasszony a színpompás memoár szerint  „a szív hevültebb állapotát”, az érzelmeket és az érzelgősséget, a tájfestést, a kalandot és az izgalmat érzékeltette, mert „a mozi közönsége nem bírta némán a néma filmet.” A 3. Budapesti Klasszikus Film Maraton fókuszában a zene és a film kapcsolata áll. A film, igazi összművészeti alkotás lévén, felhasználja az irodalom, a színház, a cirkusz, a fotográfia és számos más művészeti ág hatáselemeit, de talán egyetlen más művészettel sincs annyira szoros kapcsolatban, mint a zenével. Mert zene nélkül – nem számítva néhány rendezőóriás remekműveit – a film szinte elképzelhetetelen. Már a némafilmek sem voltak némák, a nézők érzelmei nem néma filmjelenetek, hanem zongoristák és zenekarok által játszott dallamok hatására alakultak ki: a kép és a zene kezdettől együtt adta ki a filmélményt. Válogatásunkban olyan filmeket mutatunk be a filmtörténet kezdetétől az 1980-as évekig, melyekben a zene hangsúlyos szerepet játszik – legyen az egy népszerű dallam, komolyzenei idézet, musical, jazz-szóló, némafilmhez írt kivételesen hatásos kísérőzene, elénekelt sláger vagy éppen a film elejétől végéig szóló muzsika.