Filmkultúra

ADATBÁZISOK

 

elérhetőségek

támogatók

oldaltérkép

impresszum

 

Abel Gance: VÁDOLOK
J’accuse (1919)

A Magyar Nemzeti Filmarchívum 2009. december 11.-én pénteken, 19.00-kor
felújított francia filmklasszikus európai premierjét tartja a Puskin moziban.
A filmet zongorán kíséri Darvas Ferenc.
Bevezetőt tart Mark-Paul Meyer, a Holland Filmmúzeum filmtechnikai vezetője.

 

Abel Gance első világháborús drámája mérföldkő a francia film történetében. Ez a közel háromórás, szerelmi háromszögre épülő melodráma, amely elsősorban mégis a háború értelmetlenségéről szól, 1919-ben Európa legnépszerűbb filmje lett. Ez volt az első európai fikciós film, amely hitelesen bemutatta a háborús katasztrófát. Gyors vágástechnikája hatással volt Eisensteinre és Pudovkinra is. A megrázó szerelmi drámába ágyazott történet a háború céltalanságát és borzalmát bizonyítja. Társadalmi jelentőségét egyetlen előtte keletkezett háborús ihletésű film sem érte el. Abel Gance nem csak tartalmilag volt újító, hanem formai megvalósításban is, elsőként szabadította fel a kamerát a merevség alól, kézikamerát használt, gyors, rövid vágásokkal kísérletezett, képi „ellenpontozásra” törekedett, eredeti harctéri jeleneteket mutatott be, hatalmas statisztériát mozgatott meg, például a föltámadt halottak tömeges vonulásánál.

 

A felújítás

Két évig tartott Abel Gance háborús eposzának digitális restaurálása, a Holland Filmmúzeum vezetésével, a Lobster Film közreműködésével az Images for the Future projekt keretében. Az eredeti színeket a Holland Filmmúzeumban fennmaradt színes változat alapján rekonstruálták. Hat különböző kópiából állították össze a filmet, melyek a Lobster Film (Párizs), a Holland Filmmúzeum (Amszterdam) és a Cseh Nemzeti Filmarchívum (Prága) gyűjteményében maradtak fenn. Az új kópia 192 perces lett, mely 1922 óta – amikor nemzetközi forgalmazásra lerövidítették a filmet – a legteljesebb változat. A restaurálás során két kópia készült, egy az eredeti francia inzertekkel, egy másik pedig újonnan készült angol inzertekkel.

A restaurált film világpremierje 2009 júniusában volt Amszterdamban.
Az európai díszbemutató 2009. december 11-én lesz Budapesten, a Puskin moziban.
(1053 Budapest, Kossuth Lajos u. 18.)

 

A film

Vádolok
(J’accuse), francia, 1919, rendező, forgatókönyv: Abel Gance (Henri Barbusse regénye nyomán), operatőr: Léone Henri Burel, Marc Bujard, Maurice Forster, szereplők: Rom Valdjoubé (Jean), Severin Mars (Francois), Marise Dauvray (Edith), Angela Guys (a kislány),
35mm, néma, fekete-fehér, 161 min, francia inzert, magyar felirat

Egy fiatal francia nőnek mind a férje, mind a szerelme Verdunnél harcol a fronton. Eközben egy német katona megerőszakolja, és teherbe ejti. A férj a fronton összebarátkozik felesége szerelmével, és nagyvonalúan mindkettőjüknek megbocsát. A férj elesik a háborúban. A szerető pedig hadirokkantként, elborult elmével tér haza. Beteges látomásaiban azt vizionálja, hogy a háborúban elesett katonák föltámadnak, tömegesen hazavonulnak és „számadást” követelnek életben maradt szeretteiktől és a hazától, volt-e értelme az áldozatnak, jutott-e előbbre a világ az ő haláluk árán…

 

Érdekességek a filmről

- Részben a St. mihiel-i csatamezőn forgatták, a csata alatt. 
- A Halálmenet jelenetben a katonák valósak, akik eltávozáson voltak a frontról. Legtöbbjüket néhány héten belül megölték.
- Rövidebb verzióban újravágták az amerikai közönségnek, az ottani változat kevésbé háború- és erőteljesebben németellenes és happy enddel végződik.
- Amikor megkérdezték a rendezőt, hogy kit vádol és mivel, azt válaszolta, hogy "a háborút és annak ostobaságát".
- A svájci rendezőasszisztens, Blaise Cendrars csatlakozott a francia idegenlégióhoz az első világháború idején és egy csatában elveszítette a karját. A film vége felé látható is egy jelenetben, amiben a halott katonák felállnak.
- A J'accuse-t hatásában Griffith Türelmetlenségéhez hasonlítják. Abel Gance úgy nyilatkozott, hogy "a céltalan háború szörnyű tékozlását" akarta bemutatni a halál értelmetlenségét kritizálva. 
- Gance 1937-ben újraforgatta annak szándékával, hogy a közelgő második világháborúra figyelmeztessen.

 

Abel Gance (1889-1981)

A filmművészet egyik úttörője, Abel Gance 1908-ban választotta a filmet kenyérkereseti forrásul, forgatókönyvet írt, s különböző szerepekben lépett fel. 1911-ben debütált mint filmrendező a La Digue című filmjével, de ez, akárcsak többi korai filmje, megbukott. Visszatért a színpadra, ahol saját darabja, a Victoire de Samotrace, Sarah Bernardt-dal a főszerepben sikert hozhatott volna neki, de az első világháború kitörése miatt a bemutató elmaradt. Tüdőbaja miatt nem kellett bevonulnia, és jövedelmező rendezői álláshoz jutott a Film d'Art-nál. Az 1917-es Mater Dolorosa, majd az 1918-as La Dixieme Symphonie című filmje végre sikert aratott, és szokatlan filmes technikái egyben a nagy kísérletező hírét is meghozták számára. A háború végére – Franciaország egyik legismertebb filmrendezőjeként – mégis be kellett vonulnia. Mustárgázmérgezést kapott, de saját kérésére a hadszíntéren maradhatott, és helyszínen forgathatott csatajeleneteket Vádolok című filmjéhez. 1922-ben Amerikába utazott, ahol részt vett a film országos promóciójában. A hollywoodi filmezés viszont nem tetszett neki, úgyhogy visszautasította a Metro filmstúdió ajánlatát. Az amerikai tartózkodás legnagyobb pillanata Gance számára az volt, amikor D.W. Griffith a New York-i bemutatón lelkes szavakkal dicsérte a Vádolok-at. További nevezetes némafilmjei: Száguldó kerék (1922), Napóleon (1927), hangosfilmjei: Lukrécia Borgia (1935), Fracasse kapitány (1943).