   |
elérhetőségek | támogatók | oldaltérkép | impresszum |
|
ADATBÁZISOK |
|
|
||
 |
1945-1988 – A szocialista korszak filmjei |
|
referens: Fazekas Eszter A második világháború befejezésétől a rendszerváltásig terjedő időszak, a "szocialista korszak" a magyar játékfilm történetének jellegzetes, sokrétű, nemzetközi sikerekben rendkívül gazdag periódusa. Mintegy 750 nagyjátékfilm és ezer körüli rövidfilm készült ekkor, a film a magyar kultúra egyik vezető művészeti ága volt. Kezdetben az ideológia közvetítője, majd a kádárizmus, a "legvidámabb barakk" idején a "másként gondolkodás", a szabadság műfaja volt, egyfajta kirakat a Nyugat felé. A korszak filmjei (filmnegatívok és Mafilm köteleskópiák) szinte hiánytalanul az Archívum birtokában vannak, kivételt csak bizonyos moziforgalmazásba is került televízós munkák képeznek (ezeket az MTV archívuma gyűjti). Az archívum elsődleges feladata e gyűjtemény tartalmi, technikai rendszerezése, megőrzése, felújítása, adatbázis építés, a korszakkal kapcsolatos sajtódokumentáció, filmplakátok, fotók gyűjtése, filmtörténeti anyagok, írások készítése. Az ezredfordulótól legalább ilyen fontossá vált a nemzeti filmkincs hozzáférhetővé tétele, hogy jó minőségben elérhetővé, és kutathatóvá váljanak a magyar film egyetemes értékei. Ez a projekt kezdődött el 2005-ben, az akkori Informatikai- és hírközlési Minisztérium támogatásával 100 játékfilmet és 590 filmhíradót digitalizáltunk és átadtuk a NAVA-nak (Nemzeti Audiovizuális Archívum), melynek weboldalán hozzáférhetőek valamennyi nagyobb könyvtárban, egyetemi oktatóhelyen és egyéb ún. NAVA-ponton. A korszak filmjeinek felújítása, restaurálása, digitalizálása Az 1989-es filmszemlén az archívum bemutatta Máriássy Félix stílusteremtő filmjét, az 1958-ban készült Csempészeket. A film selejt állapotban volt. Demonstrálni akartuk, mi történik a nemzeti filmkinccsel, ha nem teszünk megóvása érdekében sürgősen. A hatás drámai volt. Az Archívum létrehozta a Magyar Film Múltja és Jövője Alapítványt, melynek keretében állami támogatással, szisztematikus módon újítjuk föl, restauráljuk a rongálódott filmállományt. Ma a Nemzeti Kulturális Alapprogram, a Magyar Mozgókép Közalapítvány, a Történelmi Filmalapítvány évi rendes pályázataival, és a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma külön támogatásaival dolgozunk. Sikerült átmentenünk a nemzeti filmkincs gyúlékony, nitro-nyersanyagra készült, a korszakból mintegy százhetven filmjét, a filmfelújítás kiterjedt a már biztonsági kellékekre készült filmekre is. A magyar film nemzetközi elismertségét először megalapozó Körhinta hangját a negatív sérülései miatt kockánként kellett restaurálni, ennek költségei az 1990-es árakon is meghaladták a kétmillió forintot. Közel száz 1957-84 közötti, illúziórombolóan megfakult színesfilmet sikerült operatőrök közreműködésével felújítani, többek között a Régi idők focija, Tűzoltó utca 25, Még kér a nép, Megáll az idő, a Szindbád, Angi Vera, Isten hozta, őrnagy úr, A tanú. Felújítottunk rövid- és kísérleti filmeket is, mint a Balázs Béla Stúdió keresett korai filmjeit (Sára Sándor: Cigányok, Szabó István: Te, Huszárik Zoltán: Elégia, Gaál István, Erdély Miklós, és Bódy Gábor kísérleti filmjeit, Szabó, Jancsó, Szőts, Maurer Dóra egyes rövidfilmjeit, a Büntetőexpedíciót vagy Bodrossy Félix plasztikus filmjeit. A restaurálási módszerek egyre tökéletesednek. 2003-ban az Archívum Európában is egyedülálló programba fogott: az eredeti nitrokellékben 2-3%-ban megmaradt színnyomok alapján digitális technikával restaurálta az első magyar színesfilmet, a Ludas Matyit (1949). A film eredeti, Soós Imre hangjával készült hangját is digitálisan restauráltuk az MTA Számítástechnikai és Automatizálási Kutatóintézete, a DIMORF (Digitális Filmmentő Rendszer) segítségével. Felújítási- restaurálási tevékenységünk külföldön is elismert. A restaurált Körhintát Cannes-ban is bemutatták az erre a tematikára szakosodott szekcióban, A tanút, a Sodrásbant, a Megáll az időt a New Yorki Modern Művészetek Múzeumában, a Keserű igazságot a Bolognai Cinema Ritrovatón vetítették nagy sikerrel. Bódy Gábor Psychéjének teljes, ötórás, felújított verzióját Strassbourgban, a film százéves évfordulóján az Európa Filmnapok keretében vetítették. Mi a különbség a felújítás, a restaurálás és a digitalizálás között? A felújítás és restaurálás filmkellékekről, kamera-negatívról, vagy széria-negatívokról történik, optikai eljárásokkal filmlaboratóriumi keretek között. A restaurálásnak nevezzük persze azt a tartalmi munkát is, mikor egy filmnek nincsenek rendben a kellékei, a filmtörténetileg autentikus, eredeti verziót több kellékből lehet csak előállítani, ez történt például az 1945 után készült első magyar játékfilmmel, A tanítónővel, Keleti Márton rendezésében. Digitális technikai restaurálás pedig a Ludas Matyi esetében történt: itt a képet és a hangot is beszkennelték, digitálisan feldolgozták filmes 2K felbontásban és az így restaurált anyagot mentettük vissza felvételi filmnegatívra. Erről készültek aztán a régi hangjukat, színüket visszanyert filmkópiák. Általában digitalizálásnak a terminológiában a video-alapú felújítást nevezzük, melynek a végeredménye vagy egy HD lemez, vagy egy digitális betacam kazetta. A filmeket lágy kellékekről (duppozitív, dupnegatív) ún. filmbontón (digitális Telecine-rendszer) szkennelik be – ez nem közelíti meg a celluloid részletgazdagságát -, digitálisan, illetve folyadékoskapuval sérülésmentesítik, szépen újrafényelik, és átírják – lehetőleg a film eredeti perforált mágneshangjáról a hangot is. Az így elkészült végtermék az alapja nemcsak a jó minőségű televíziós sugárzásnak, hanem a dvd-kiadásnak is. Az MNFA a fényelés munkálatait a restaurálás, felújítás, illetve digitalizálás esetében is, lehetőség szerint a film operatőrének közreműködésével végezteti, hogy az elkészült verzió autentikus legyen. Kapcsolódó anyagok:
|